2019. május 8., szerda

Ülj le! EGYES! ...avagy a skálák osztályozása

Valamelyik nap megkeresett egy volt tanítványom. Kéréssel fordult hozzám: A modális skálákat gyakorlom és épp a dór skálát szeretném rájátszani a G és D akkordokra. Valamiért még mindig olyan világos a hangzása, amikor elvileg sötétebbnek kellene lennie. Viszonylag hamar helyre tudtuk tenni a rendszert, mert volt egy hiba a gondolatmenetében: G dúr akkordra (G-)dór skálát játszani, amikor az első fokán moll akkord van? Javította a kérdésem: G dúr akkordra A-dór skála... Írtam neki: Te gyerek! Az G-dúr skála, csak második hangjáról kezdted! Ez a rövid chat-elés ihlette meg a posztnak a tartalmát.

A fent említett tanítvány - nevezzük Pistikének :D - jól állt hozzá a feladathoz: Világosságról és sötétségről beszélt. A zenében sok jelenség mögé lehet teóriát tenni, de a laikusokat valószínűleg nem érdekli az elmélet amikor zenét hallgat. Így csak az érzelmeikre tudnak támaszkodni. Tetszik vagy nem tetszik. A sötétség és a világosság találó a zenei kifejezésre. A világból ki tudnak kergetni azzal, amikor a dúr skálát a vidámsággal, a moll skálát pedig a szomorúsággal azonosítják. Szerintem csak az általános iskolákban a tanítók könnyítik meg a munkájukat azzal, hogy ennyire leegyszerűsítik a zenei érzelmeket. De ez most nem tartozik ide. :D

Két embernek köszönhetem a zeneelméleti megvilágosodásom. Kronológiai sorrendben Páll Katának és Pozsár Máténak. Kata a klasszikus zeneelmélet alapjait mutatta meg és segített, hogy el is sajátítsam. Máté pedig... megfogalmazni is nehéz, hogy mit tanított. Szó szerint atomjaira szedte szét a zenét. Megmutatta fizikai, matematikai és ami a lényeg pszichológiai aspektusból is.

Fókuszáljunk a témánkra! Ebben a táblázatban a modális skálákat soroltam fel, de a moll móduszokat is ide lehet venni. - Legyen ez a házi feladat! :D - Röviden-tömören annyi a lényeg, hogy a kisszekundokra kell figyelni. Ha megfigyeled a táblázatban az első két skálát, látod, hogy mind a kettőnél a végén van a kisszekund, de az a világosabb, ahol messzebb van a kezdőhangtól. Ahogy közelednek az alaphanghoz a kisszekundok, úgy sötétednek a skálák.


Készült erről egy kísérlet is, aminek a forrását nem tudom megjelölni, mert jazzelmélet órán beszéltünk róla évekkel ezelőtt, de az eredmény megegyezett a hipotézissel, amire a táblázat is rávilágít. Ha jól emlékszem, akkor úgy zajlott a kísérlet, hogy bejátszottak egymásután két skálát és el kellett dönteni róla, hogy melyik világosabb a másiknál.

Ha valami nem világos - ÉRTEEEED?! :D - keress bátran!

üdv,
 david

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése