Balansz, avagy a mutogatós nénik/bácsik

Általában rosszul érint, ha valaki túl intim dolgot oszt meg a SzóSünMédiában. Most is kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy mi minden szemetet összehord a szél. Nekem szemét, de másnak nem szúrja a szemét. De legalább van mit kirakni. Megértem a zenésztársaim vagy azokat, akik reklámozzák a szolgáltatásukat vagy a terméküket. Ezzel nincs is gond, mert a FÉSZ is nagyon sok lehetőséget rejt a relkámozni vágyóknak. Egy kókler marketinges máshoz sem ért, csak a FB hirdetések létrehozásához és valamit kattintgat, hogy jó legyen a hirdetett poszt elérése. De hogy jönnek ide a privát dolgok? Annyiféle trend volt már ebben is. Kezdve a gasztroposzttoktól a WCszelfiig minden.

Amiről eszembe jutott a téma az a kislányom születése. Még 24 órája sincs itt a kiscsaj, de már mutogatni kell... Ki van éhezve a FB/insta társadalom a bulvárra. Az emberek másik fele pedig gyűjtögeti a lájkokat, mintha fizetni lehetne vele a boltban. Ingyen van. Nem ér semmit. Maximum a 16 éves infuenszer csajoknak, akik kiraknak egy jól elsütött GYM képet vagy egy bikini hidat és betaggelnek (érted?! "beteg" :D) valami menő cuccot. A Monster-t vagy a Scitec LutriSün-t. Én a Coca-Colát szoktam, mert szeretem! <3 Mindegy is. Nem ér semmit. Visszakanyarodva a lányomhoz: 700 felé közeledik a tetszikek száma és 200 körüli a hozzászólások vannak. Számomra hihetetlen. Mindha raktam volna 30 rongyot rá, hogy hirdessem. De lehet, hogy nem hagyom ki és poénnak beletrollkodok a saját posztomba és kiteszek egy gitároktatós linket a kommentek közé! Ilyen ez a gerilla marketing! :D :D :D Itt lehet jelentkezni: !!!KATT IDE!!!

Szóval... Ő itt Petra. Ki ne büszkélkedne el egy ilyen csodálatos gyermekkel?! Most melyik ujjamba harapjak? Tartsam meg magamnak vagy mutassam meg az ismerőseimnek? Azt a következtetést vontam le, hogy az első képet érdemes viszonylag korán kirakni. Több dolog miatt. Egyrészről, mert ha szájhagyomány útján terjed, akkor hetekig válaszolgathatsz az üzenetekre és a telefonokra. Megunod és még azt hiszik, hogy becsusszant. Pedig tudjuk, hogy a gyerekek onnan kicsusszannak és más csusszan be. Másrészről: olyan szép! :) 

PS: Tudjátok! Lájkoljatok a facebookon, kövessetek az Instán és iratkozzatok fel a YouTube csatornámra. Osszatok meg mindent mindenkivel! :D

Ülj le! EGYES! ...avagy a skálák osztályozása

Valamelyik nap megkeresett egy volt tanítványom. Kéréssel fordult hozzám: A modális skálákat gyakorlom és épp a dór skálát szeretném rájátszani a G és D akkordokra. Valamiért még mindig olyan világos a hangzása, amikor elvileg sötétebbnek kellene lennie. Viszonylag hamar helyre tudtuk tenni a rendszert, mert volt egy hiba a gondolatmenetében: G dúr akkordra (G-)dór skálát játszani, amikor az első fokán moll akkord van? Javította a kérdésem: G dúr akkordra A-dór skála... Írtam neki: Te gyerek! Az G-dúr skála, csak második hangjáról kezdted! Ez a rövid chat-elés ihlette meg a posztnak a tartalmát.

A fent említett tanítvány - nevezzük Pistikének :D - jól állt hozzá a feladathoz: Világosságról és sötétségről beszélt. A zenében sok jelenség mögé lehet teóriát tenni, de a laikusokat valószínűleg nem érdekli az elmélet amikor zenét hallgat. Így csak az érzelmeikre tudnak támaszkodni. Tetszik vagy nem tetszik. A sötétség és a világosság találó a zenei kifejezésre. A világból ki tudnak kergetni azzal, amikor a dúr skálát a vidámsággal, a moll skálát pedig a szomorúsággal azonosítják. Szerintem csak az általános iskolákban a tanítók könnyítik meg a munkájukat azzal, hogy ennyire leegyszerűsítik a zenei érzelmeket. De ez most nem tartozik ide. :D

Két embernek köszönhetem a zeneelméleti megvilágosodásom. Kronológiai sorrendben Páll Katának és Pozsár Máténak. Kata a klasszikus zeneelmélet alapjait mutatta meg és segített, hogy el is sajátítsam. Máté pedig... megfogalmazni is nehéz, hogy mit tanított. Szó szerint atomjaira szedte szét a zenét. Megmutatta fizikai, matematikai és ami a lényeg pszichológiai aspektusból is.

Fókuszáljunk a témánkra! Ebben a táblázatban a modális skálákat soroltam fel, de a moll móduszokat is ide lehet venni. - Legyen ez a házi feladat! :D - Röviden-tömören annyi a lényeg, hogy a kisszekundokra kell figyelni. Ha megfigyeled a táblázatban az első két skálát, látod, hogy mind a kettőnél a végén van a kisszekund, de az a világosabb, ahol messzebb van a kezdőhangtól. Ahogy közelednek az alaphanghoz a kisszekundok, úgy sötétednek a skálák.

Készült erről egy kísérlet is, aminek a forrását nem tudom megjelölni, mert jazzelmélet órán beszéltünk róla évekkel ezelőtt, de az eredmény megegyezett a hipotézissel, amire a táblázat is rávilágít. Ha jól emlékszem, akkor úgy zajlott a kísérlet, hogy bejátszottak egymásután két skálát és el kellett dönteni róla, hogy melyik világosabb a másiknál.

Ha valami nem világos - ÉRTEEEED?! :D - keress bátran!

üdv,

 david